Ha valakitől megkérdeznék, hogy hol van Budaszentlőrinc, akkor az emberek nagytöbbsége nem tudná megmondani. Elővenne egy autótérképet és keresné a névmutatóban, de ott sem találná meg. A szívósabbak felhívnák a térképészeti intézetet, és tőlük várna választ, azonban a válasz: ez nem kartográfiai téma, keressem a középkori térképeken. Az interneten ha beütjük a Budaszentlőrinc nevet, a kedves olvasó rengeteg információt kap a helyiségről és annak hollétéről. Elárulom, hogy a keresett helységet a budapestiek úgy tudják megtalálni: Budakeszi út 91-95. Ha viszont megkérdezünk egy Pálos atyát, az rögtön megadja a választ, Budaszentlőrinc a Pálos rend központja volt, amit a török sereg előrenyomulásakor fontosabbnak tartott lerombolni még Buda elfoglalása előtt, mert ez a hely volt a magyarság egyik legszentebb helye, ahol remete Szent Pál holttestét őrizték. Ma sajnos még csak egy emléktábla sincs a kevés megmaradt romokon, hogy teljes legyen a történelmi amnéziánk. (1.ábra, 2.ábra, 3.ábra, 4.ábra) Mert bizony jómagam is a koronakutatás révén jutottam el erre a szent helyre. Ez után a kis bevezető után a Magyar Szent korona és a Pálos rend összefüggéséről fogom tájékoztatni a kedves olvasót. Nagy segítségemre volt Szántai Lajos kitűnő munkája a Pálos rend történetéről: Mátyás és a Pálosok.

Nem árt, ha egy kicsit többet tudunk meg Budaszentlőrincről. A mai Hárs-hegy déli oldalán, Keszi falu (ma Budakeszi) határában állt a Szent Lőrinc tiszteletére szentelt királyi kápolna. 1300-ban már Lőrinc perjelről tudjuk, hogy monostor építését kezdte meg, amely hamarosan főmonostor lett. 1335-ben a Pálosok tulajdona lett. 1381 a torinói béke megkötése után már itt őrizték remete Szent Pál holttestét. 1403-ra már új háromhajós hármas szentélyfejes kőegyház épült. Mátyás király támogatásával 1480-ban további jelentős építkezések folytak. A 16. sz. elejére már tekintélyes épületegyüttes állott. 1526 nyarán azonban bekövetkezett a pusztulás. A török csapatok porig rombolták Budaszentlőrincet, a Pálosok igyekeztek menteni a liturgikus kincseket, és Remete Szent Pál holttestét Trencsén várába menekítették. A törökök azonban 1527-ben ezt a várat is elfoglalták és a holttest a lángok martalékává vált.

Egy gondolat erejéig: minekünk mindenkitől sűrű bocsánatkéréssel kell a történelmünket megélni, nem tudom hogy a törökök mikor kértek bocsánatot, hogy a hadászatilag nem fontos egyházi szent helyeinket elpusztították. Az Árpád-ház kihalásával, egy új korszak következett be a magyar történelemben. Az Anjou-ház írta tovább a történelmünket, és nem is olyan rossz eredménnyel. A Pálosok szempontjából egy új felemelkedési lehetőség mutatkozott, mert az Anjou ház komolyan támogatta a rendet. Ennek a legkomolyabb eredménye, hogy Nagy Lajos a budaszentlőrinci kolostorba hozatta Remete Szent Pál földi maradványait. Előző cikkemben dokumentáltam, hogy a koronánkon meg van örökítve az apostolképek zománclemezén remete Szent Pál életének alaptörténete. A Pálos rend kiválóságai valószínűleg tudatták Nagy Lajossal, hogy milyen jelentőséggel bír a magyar történelem számára a thébai remete. A tisztelt olvasó, ha Nagy Lajos velencei hadjáratát elolvassa, akkor világos képet kap arról, milyen erőfeszítéseket tett a király hogy a velenceiektől megkapja Remete Szent Pál holttestét.

Csonka Ferenc fordításában az alábbi történelmi eseményt tárom az olvasó elé - egyelőre csak kivonatosan, mert nincs mód a teljes szöveg közlésére: „Ekkor történt, hogy hathatós ésszerű és igazságos okfejtés alapján Lajos király, a magyaroknak hatalmában serény, seregében dicső, dicsőségében jámbor, jámborságában bölcs, bölcsességében előrelátó, előrelátásában igaz szava és igaz cselekedetű keresztény fejedelme, akinek még arra is volt gondja, hogy országában a gőgösök szarvát letörje, nagyszámú katonasággal, óriási költséggel fölszerelt hadseregével megindult a velenceiek ellen" Továbbá: „Így aztán, amikor az ellenfelek között létrejött a béke, és a viszály tüskebokrait mindenfele kiirtották, az említett legkeresztényibb király valóra akarta váltani fogadalmát és teljesíteni pártfogójának tett fölajánlását, ezért követeit, a Krisztusban tisztelendő atyákat: Bálint pécsi és Pál zágrábi püspök urakat, ezeket az előkelő származású, az egyházjogban járatos, a mindennapi ügyeket ismerő magyar férfiakat az ország néhány főrangújával együtt ünnepéjesen elküldte Velencébe, hogy a szent kincset megszerezze magának" Továbbá: „de mivel az ereklyék igen nagy becsben voltak, és hogy a feldühödött köznép a teljes kívánság véghezvitelét meg ne zavarhassa, a polgárok véleményének, tanácsának meghallgatása után titokban, éjszakai csöndben, az Ige megtestesülésének 1384. esztendejében, október 4-én virradóra a holttestet nem csak hogy nem kegyelet nélkül, hanem ellenkezőleg, a legnagyobb áhítattal emelték ki az említett szent Juliánusz templomból és isteni kegyelem folytán egy művészien kidolgozott fakoporsóba helyezték, azután az evangéliumban is olvasható, Heródes által megöletett aprószentek közül kettőnek a holttestével együtt (ezeket őszinte jóindulatból maguk a velenceiek ajándékozták királyunknak) Magyarország kies fekvésű fővárosába,a híres nevezetes Budára vitték. Budán miután mindent előkészítettek, a szent királyi hódolatra, a szent és a papok fáklyafénye mellett nagy kegyelettel és tisztelettel hódolva fogadták a szentséges ereklyéket, majd a királyi kápolnában Szent Pál rendjének őrizetére bízták őket."

Teljesen világos számunkra a pálosok történelmi szerepe, és az is bizonyítható hogy a Magyar Szent Korona ikonográfiája a thébai Remete Szent Pál történetét hordozza magában.

Ludvig Rezső